Szamomra mar szinte fel se tunik sokszor,megis erdemes errol meselni,mert elsore tenyleg furcsanak es oncelunak hat: a targyak mindenfele kreativ modon valo rogzitese a hajo osszes tereben kb. Magyarul nincs erre jobb szo,nemetul "seefest machen",angolul seafast. Annyit tesz,hogy biztonsagosan rogziteni az egyebkent mozdithato targyakat. Namost kepzeljunk el egy atlagos hotelt,annak minden szokasos helyisegevel es felszerelesevel egyutt - menjunk tovabb,eroltessuk meg a fantaziankat,es gondolatban kezdjuk el megdonteni. Az egyik iranyba. Aztan a masikba. Aztan,mondjuk... hirtelen vissza. Kb. 30 fokos szogben. Tudok meg jobbat! Csinaljuk ugyanezt most az eddigihez kepest 90 fokkal elforgatva! Nos. Vajon mi maradna a helyen ezek utan...? A talpas poharak a barszekrenyben? A barszekek? A joghurtos poharak a hutoben? Netan a 20kg-os szeletelo gep? Esetleg a konzervekkel telerakott lada...?

A víz a mosogatógépben? Esetleg a kávéfőző zacctartója?? (!) A lista folytatását rábízom a Kedves Olvasóra. A válasszal most lelövöm a poént, hogy aztán rátérhessünk a lényegre: egyik sem. Úgyhogy: mindent, ismétlem, mindent rögzíteni kell. Vannak dolgok, amiket egyszer, és aztán úgy hagyjuk. Vannak, amiket újra és újra. Van, amit mindig, és van, amit csak ha kell.

Ennek a kihívásnak megfelelően egyrészt speciális a helyiségek egyes részeinek, és a tárgyaknak a kialakítása: peremes polcok, mélyített közepű asztal, egymásba illeszkedő csészék és tálkák, csúszásmentesen érdesített konyhapadló. Reteszek, kampók, zsinórok, postásgumik, tömítő- és bélelő anyagok, alátétek mindenfelé! Illetve: a használók végtelen leleményessége mutatkozik meg a hasznos, ugyanakkor elfogadható vizuális élményt nyújtó fixálásban. Nehéz feladat ez sokszor: nézzen is ki valahogy a dolog, mégiscsak exkluzív szolgáltatást igyekszik nyújtani a hajó, ugyanakkor legyen nyilvánvaló a biztonság elsődlegessége. Az amúgy tükörfényes faasztalokon tehát, és minden vízszintes felületen csúszásmentes, aprólyukú hálóra emlékeztető gumiterítők, poháralátétek. Gumipókok garmada várja a bevetését a ládáktól a kávéfőző zacctartóján át a bárszékekig, a szekrényajtóktól az ételtálaló edényig. A stramm tonettszékek alatt csinos kis kampóba akasztva szintén pók, ami ezt a mozgékony bútordarabot a padlóhoz fogja, így lehet használni is, de nem is szalad el a legrosszabb pillanatban, veszélyeztetve ezzel a saját maga, és embertársai testi épségét. A poharak, csészék és tányérok abrosszal csinosan kibélelt ládában, az evőeszközök kosarakban kerülnek a büféasztalra, ha mostoha időjárás várható, sőt, szükség szerint még párnákat is lehet közéjük tömködni. Fontos, hogy a tárgyak szorosan érintkezzenek egymással: így nem borulnak fel, és nem is adnak ismétlődően hangot összekoccanva – előbbi veszélyes, utóbbi idegesítő, ami szintén veszélyes, mert kimeríti az embert hamar. Kedvelt (legalábbis bevett) hajós társasjáték: mit kell még rögzíteni, mielőtt minden elkezd röpködni? Később: mindent rögzítettünk. Akkor mi adja ezt a nyugtalanító hangot? Honnan jön?? A szekrényből? Valamelyik raktárból? Esetleg a söröskorsók fülei nyekeregnek a plafonon a kampókon?! Törölközőt és A4-es füzetet a bárszekrénybe, a talpas poharak közé! Kallantyúkat a hűtőajtókon beakasztani, bereteszelni! A WC-ülőkével csak óvatosan, mert vándorol úgyszintén… ajtófélfákba ne tessék kapaszkodni, mert csak a profi asztalosnak áll jól, ha három ujjal rendel öt sört! ...tudom, hogy ez most nagyon viccesen vagy furán hangzik, és amíg nem tapasztalja meg az ember, tényleg nemigen képes elképzelni, hogy mennyire eltűnik a gravitáció szokásos formája. Nem, egy pillanatra sem lehet a (porcelán!)tányért letenni az asztal szélére, és komolyan nem lehet elég óvatos az ember… azért jobb erre minden pillanatban előre készülni, illetve mindig mindent azonnal a helyére tenni használat után, mert akkor nem ér (annyira) váratlanul, ha tényleg szól a kapitány, hogy most készüljünk 10 perc-pár óra darabosabb haladásra! És ha minden jól megy, már csak alaposan ki kell támasztani egy sarokban, és nézni, ahogy lengedeznek a bögrék a plafonon, kissé émelyegve aggódni, hogy legközelebb ne zuhanjon ki minden összegabalyodva a szekrényből, mikor kinyitod, és azt kívánni, bárcsak az ágyban fekhetnél, mialatt ez történik, mert ott inkább kellemes ringatás az egész, mint egy folyamatos küzdelem a stabilitásért.

Haladó versenyzőinknek ajánljuk a következő feladatot: vitorlázás közben, mialatt egyik oldalra dőlésből átvált a hajó a másik oldalra dőlésre, töltsünk ki 40 felespohárnyi likőrt, és rendezzük el gusztusosan egy tálcán! Használjunk olyan felespoharakat, amelyek 1) lefelé keskenyednek, a még kisebb stabilitásért, 2) magasak és talpasak, ugyanezt eredményezve. Még szerencsésebb, ha a tálca fala sem derékszögben áll. Pluszpontokat kaphatunk kreativitásból, ha minél gyorsabban kitaláljuk, mit használjunk cseppőrként a töltögetéshez?! (Én stílszerűen a céges matricából tekertem mini-tölcsért e célra…) Végül szervírozzuk mindezt a továbbra is hánykolódó hajón a lelkesen arcunkba fényképező vendégeknek! (A legvakmerőbbek utólag tekintsék meg a bizonyára elragadó, a szokásosnál is őszintébb chartermosolytól ragyogó fotókat).