A kis német manó-néni portugál lakhelyét hátrahagyva érkezik szintén sokadszorra a fedélzetre. A furulyakészítőből fordítóvá avanzsált, negyvenes éveiben járó nő elsőre furcsa benyomást kelt, mogorvának, szótlannak tűnik. Tőmondatai végén aztán hirtelen széles mosoly terül szét az arcán, és helyes kis nevetgéléssel erősíti meg az elhangzottakat. Szívesen, alaposan és rendesen szerelget meg mindenfélét hajó-szerte az éjszakai műszakja során a WC-deszkától a nyikorgó ajtózsanérig. Kedvence a tejberizs, és előszeretettel fényképezi a motorcsónakból az úszó jégtáblákat. Továbbra is furának tartom, hogy egy nő ezt a szakmát válassza… nem tudom, mi kellhet ehhez, de egy jó adag férfias vonás biztosan. Uta egész kellemesen elegyíti magában ezeket a nőies jegyekkel, de nem tudom megítélni, hogy szakmailag mennyire van valójában a toppon.