A kedélyes német óriás nem csak méreténél fogva mondható a társaság tartóoszlopának: én őt látom az egyik leginkább kiegyensúlyozottnak a legénység tagjai közül. Jelenlétének intenzitása két dimenzió mentén változik: a hangulat és a határozottság fokában. Azaz az egyik véglet: szótlanul, tehát fáradtan szeleteli mégis fáradhatatlanul a cukkinit, uborkát, paprikát – vagy a másik véglet esetén utasításokat ordít öblös hangján a fülledt konyhai levegőbe, amelyek azonnali végrehajtást sürgetnek. Játszi könnyedséggel forgatja az irdatlan lábasokat, serpenyőket, tepsiket, vagy éppen elmélyült aggodalommal hajol saját receptfüzete fölé: mi legyen ma ebédre? Reggel 9 után jelenik meg a konyhában, szótlanul, illetve ha sajnos mégsem, akkor se értem, mit mond, míg az első két kávéját meg nem itta. Ezt szerencsére meg is teszi gyors egymásutánban a kb. 20 mp-es szál Camelje mellé, és felfrissülve, immár érthető németséggel kezd a kvaterkázásba, kérdezősködésbe, sürgésforgásba. Hangulatfokozóként a hifit is fel szokta nyomni, tárházában többségében Rock'n'roll klasszikusok és mindenféle rap található, némi elektronikussal fűszerezve. És ami a keze munkáját illeti: elképesztően változatos menüsor, többnyire kiváló minőségben. Többféle hal, kacsa, bárány, sertéshúsok, marha, borjú, csirkeszárny, -comb, -mell – tejszínes, kókusztejes, paradicsomos stb. szószban, paprikával, borsóval, gombával, cukkinival, padlizsánnal… rizs, kuszkusz, penne, orsótészta, spagetti. Krumplipüré (sima és/vagy édesburgonyából), pirított krumpli, héjában sült burgi. És a friss saláták minden nap! Üvegtésztás, olajbogyós, koktélparadicsomos, fetás… saját készítésű tortilla, rákszirom, minipalacsinta. Ebéd után rövid pihenőt tart, majd 6 után indul a vacsiőrület. 8 tájban mindent lepakol a tűzhelyről, szépen letakarítja (Mr Muscle for president! :-), és vagy elhúz zuhanyozni egyet, vagy zokszó nélkül nekiáll repetát gyártani… külön kis edényke készül a vegetáriánusoknak, glutén- vagy laktóz-érzékenyeknek, mogyoró-allergiásoknak, halat, kagylót vagy egyebet nem-evőknek… „Rostocker” feliratú literes söröskorsójából többnyire a bubis víz, olykor (horgonyon vagy kikötőben) méretes sörök vagy fröccsök gurulnak. Ha Longyearbyen-be érünk, szívesen hódol horgászszenvedélyének, a méteres halakat maga dolgozza fel a konyhában (szoktam szeretni…), majd elraktározza a mélyhűtőben a filéket, és alkalomadtán örömteli büszkeséggel süt személyre szóló szeleteket kérésre a legénységnek. Ja, és a friss sushi is nagyon adja! Fáradhatatlan egy forma. A nevem megtanulásával neki is meggyűlt a baja, úgyhogy Cherry Tomato-nak (koktélcseresznye) keresztelt el végül. Előszeretettel magyaráz el mindent igen részletesen, de mondjuk ebben osztozik Janával – mint ahogy a szekrénynyi kabinon is. Sok évet lehúzott már a hajón, ahová igen gyors döntés alapján került: éppen hosszú dél-amerikai utazásáról repült hazafelé, amikor egy barátja megkereste, hogy érdekli-e a munka. Igent mondott, és egy órán belül megvolt a repjegye pár nappal későbbre... aki mer, az nyer :-)