Lelkes izgatottság vett erőt a hajó népén a hír hallatán, miszerint kötelezően beöltözős maszkabálra kerül sor az este. Még alig ocsúdtunk fel a gyakorlatból, máris mindenki jelmez-ötletelt. A legtöbben titokban tartották, milyen alakban jelennek majd meg a jeles eseményen, volt olyan is, akinek a várható megjelenésén már előre jót mulattunk. Én azonnal eldöntöttem, hogy csak simán egy salsa-buli outfitet rakok össze – gondoltam, ebben a miliőben az simán elég extrém lesz majd, tekintve, hogy még tánccipőt is hoztam magammal :-) Daninak meg az aláöltöző pólója ihlette az ötletet, hogy szuperhős legyen, nagyon szuper kis kosztümöt rittyentettünk neki. Szerintem a fénykép magáért beszél, talán még annyi magyarázatot igényel, hogy a mellkasát díszítő „D” a kifestőkönyvem egyik lapjából készült, magam rajzoltam, és Leukoplasttal rögzítettük :-) Voltak rendkívül ötletes jelmezek, jelen volt például maga az Óceán – szép kék zuhanyfüggönybe bugyolálva. Gleccser, amelynek jégfrontját fehér szemeteszsák-cafatok voltak hivatottak megjeleníteni. Volt, aki a motorcsónakunknak öltözött, más a lábára is kesztyűt húzva fókává lényegült. Sarah, a túravezető saját rénszarvasbőrét kötözte magára, és a szalon dekorációjaként szolgáló agancsot viselte a fején (a rá következő napokban ebből kifolyólag már nemcsak Nemo, a kutyája szőrét porszívóztuk mindenhonnan, hanem az amúgy a szabadban alvást komfortosabbá tévő szarvasirháét is… köszi :-). Az egyik nőci egy pasasnak öltözött a társaságból, még a szakállt is magára festette – még mindig a fülemben cseng hosszas, gurgulázó kacagásuk, ahogy megálltak egymással szemben a szalonban, és tényleg látni lehetett a hasonlóságot! Tania amúgy a legtöbb reggelinél is hasonlóan hangos jókedvvel jelezte érkeztét. Ezt a hullámot lovagolta meg Christel is, aki Saschának öltözött, de nekem a személyes kedvencem azért Jana marad: az elhasználódott ágyneműkből olyan görög istennő-jelmezt alkotott, hogy tátva maradt a szám! Ráadásul még nagyon is illett magas termetéhez, kifejezetten nőies gömbölydedségéhez. Kapitányunk pedig feltette az i-re a pontot, és példát mutatott partriarcságból: már vastagon benne jártunk a buliban, szólt a zene a szalonban, félhomályban villódzott a színes diszkógömb – amikor Jo átszelte a fedélzetet a jeges estében egy szál fekete melltartóban (két fél grapefruittal kitömve), és szintén ágyneműből átlényegült, térd felett lebegő „fűszoknyában. Ha mindez nem volna elég, a felül (szinte) semmi látni engedte méretes, a mellkasán teljes szélességében, válltól vállig átívelő tetoválását is… ki nem néztem volna a csávóból!!! Az összhatást még a decens, vékony fémkeretes, szögletes szemüvege sem rontotta el. Szerencsére megörökítettük a legénységet egy konyhai csoportképen, úgyhogy alkalmasint majd megtekinthetők leszünk teljes szépségünkben. Csodánkra járt a díszes társaságból Frida Kahlo, egy narvál, Lenny Kravitz (! ...vállfákból és zuhanyfüggöny-rúdból eszkábált gitárral), egy tál spagetti (kötelekből), Leia hercegnő (kerekded hajfonatait a megszemélyesítője buksiján duck tape-pel rögzített salátástálkák jelölték) meg ki tudja, még mi mindenféle őrült szerzet. Na ja, az Artist Trip… :-) Épphogy sikerült elkapnom egy csajt, aki a szalont díszítő művirággal akart meglépni. Mondjuk, tényleg nem mindenről kérdezték meg, hogy felhasználhatják-e, de azt hiszem végül minden sértetlenül visszakerült a helyére. Az én jelmezemet nem díjazták annyira, túl laposnak tűnhetett ebban a kavalkádban… meg tény, hogy a cipő nem emelkedett ki eléggé, mert amúgy is magas vagyok, és a sötétben nem látszott, hogy 10 centis sarkakon sétálgatok a fedélzeten.
