Egy átlagos nap

Jól látjátok, eddig még nem jutottam el odáig, hogy kilássak a saját fejemből, és kicsit arról is meséljek, hogyan néz ki a vendégeink számára egy nap. De most már igen :-) Egyre több minden automatizálódik nap mint nap, és belelazultam, mint nyúl a hurokba: már nem frusztrál, hogy mindent folyton újra kell csinálni, és hogy a legtöbb dolgot csak félbehagyni lehet, befejezni nem, illetve 50 tevékenységet kell egyszerre végezni, amellett, hogy másik 50-et közben észben tartasz.

Tehát felkelnek a vendégkék, ki mikor, de mondjuk van, aki már napfelkelte előtt a fedélzeten kavirnyál – tisztára olyan ilyenkor a hajó, mint valami kísértetek, vagy zombik által megszállt terület, ahogy ott imbolyognak ezek a szerzetek, mondjuk irgalmatlan nagy kamerákkal, hogy a napfelkelte lágy fényeit elkaphassák a hófödte csúcsokon például. A reggelivel ugye ki kell várniuk a 8 órát, addig teát fogyaszthatnak a szalonban, szokás szerint. Reggeli után a túravezetőjük elmondja, mi lesz a következő programpont, mondjuk partraszállás (séta, rozmárnézés, stb.), vagy motorcsónak-túra (fókanézés, gleccserjég-fotózás), esetleg valami előadás a szalonban (a jegesmedvék természetrajzától a fotótechnikáig), ha hajóznunk kell. Egykor ebéd, négykor süti, hétkor vacsi, közben az előző programlehetőségek közül szintén valamelyik, vagy csak simán lazulás a szalonban, csemegézés a tekintélyes könyvtárból Spitzbergák- és hajózás témában, fényképrendezgetés. Olykor szembejön egy szép gleccserfront, vagy bálna, miegymás, ilyenkor mindenki kirajzik a fedélzetre csendben ámuldozni és serényen fotózni. Vagy ha olyanok a szélviszonyok, még némi vitorlázás is előfordulhat, de ez is elég ritka, utanként kétszer-háromszor ha előfordul összesen.

Egyszer-egyszer vacsi után filmnézés a szalonban, egyébként általában inkább már mindenki elszállingózik a kabinjába, leszívja őket a hideg és a sok élmény. Páran maradnak egy pohár borra-sörre, dumcsira, de 11 körül már szinte csak a legénység ráérős tagjai üldögélnek a hídon vagy a bárpultnál.