Az utóbbi napokban egészen szokásommá vált, hogy amikor a délutáni partraszállásokból visszahozzák a vendégeket a gumimotorosokkal, bekéredzkedem Dani mellé, és csónakázom egyet csak úgy. Pont jó az időzítés, mert 6-tól dolgozom, úgyhogy bele szokott férni egy-két kör. Christel legutóbb már meg is jegyezte kedélyesen évődve, hogy „a hercegnő ismét délutáni csónakázására indul”? Jó kis móka ez, már csak a változatosság kedvéért is. Jól felöltözni, felölteni a mentőmellényt, csapatni egyet a hullámokon, más perspektívából körülnézegetni… haha, egyik alkalommal még várakoznunk is kellett egy kicsit, mert ahogy közelebb értünk a társasághoz, arra lettünk figyelmesek, hogy mindannyian fehérneműben ugrálnak a jeges habok között! Meg kellett várnunk, míg felöltöznek… óriási!

Ja, egyszer meg Nemo esti pisiltetése volt a csónaktúra-apropó :-)