Avagy mi a teendő akkor, ha arra kényszerülnénk, hogy elhagyjuk a hajót? Erre, és pár másik -féle vészhelyzetre vonatkozó feladat-listák több helyen ki vannak függesztve a hajóban, minden legénységi tagnak megvan a személyre szóló teendője. Nekem ebben az esetben figyelmeztetnek kell a vendégeket, hogy öltözzenek fel minél melegebben, le kell küldenem őket a gyülekezőhelyre, és segédkeznem kell a megszámlálásukban. Amikor gyakorlatot tartunk, akkor persze előre megbeszéljük a hídon, hogy mi hogy legyen – most is így történt, aztán Jo megnyomta a riasztógombot, felharsant a szaggatott riasztó, és bemondta, hogy ez egy gyakorlat. Számomra ezúttal egy másik érdekes teendő is akadt: felöltöttem ugyanis az egyik mentőruhát! Ez nem egyszerű dolog, de érdemes, mert sokkal meghosszabbítja a túlélési esélyeket akár a hideg vízben is… szerintem a fotó magáért beszél. A népek amúgy élvezték, és kifejezetten szépen, fegyelmezetten csinálták végig a gyakorlatot. Amikor a végén minden szükséges eszköz és mindenki, mentőmellényben a fedélzeten hallgatta a kapitány szavait, már Nemo is megnyugodva nézelődött a kör közepén ülve.

És ha már így belejöttünk, gyorsan egy tűzeset-gyakorlatot is tartottunk, ez egyszerűbb, mert csak a legénység egyes tagjait kell mozgósítani hozzá. Nekem például el kell zárnom a légbeömlő nyílást, ezt most ki is próbáltam – sikerrel.

A gyakorlatok végén összeültünk a legénységgel a hídon, és megosztottuk a tapasztalatokat. Illetve, Sarah meg kiosztott valamit – méghozzá mindegyikünknek külön-külön személyre szóló meghívót az esti jelmezbálra! Beöltözés kötelező :-) Mondom, hogy ennivalóak ezek a művészek.