A német hajós a negyvenes évei derekán járhat, nyolcadik éve dolgozik ezen a hajón – jelenleg fél éve tolja folyamatosan az ipart, de ez az első szezon, amelynek csak a második felében dolgozik, és nem végig. Elsőre igen kellemes ember benyomását kelti, arcán mintha mindig mosoly…

Az utóbbi napokban egészen szokásommá vált, hogy amikor a délutáni partraszállásokból visszahozzák a vendégeket a gumimotorosokkal, bekéredzkedem Dani mellé, és csónakázom egyet csak úgy. Pont jó az időzítés, mert 6-tól dolgozom, úgyhogy bele szokott férni egy-két kör.…

Avagy mi a teendő akkor, ha arra kényszerülnénk, hogy elhagyjuk a hajót? Erre, és pár másik -féle vészhelyzetre vonatkozó feladat-listák több helyen ki vannak függesztve a hajóban, minden legénységi tagnak megvan a személyre szóló teendője. Nekem ebben az esetben figyelmeztetnek…

Az még hagyján, hogy a fürdőszobában faltól falig kitámasztva tudtam csak megfésülködni. Megadóan flippereztem végig a folyosón faltól falig, és még a forró kávémmal is feljutottam Danihoz a hídra. Sőt, sikerült a zsömléket is berakni a sütőbe, de aztán ¼ 7 körül…

Ez is megvolt, a csodaszép Aurora Borealis! Egyik este már elvonultunk a kabinunkba, de szerencsére még csak félig szunyáltunk bele a beszélgetésbe, úgyhogy nem fájt annyira, amikor kopogtattak az ajtón, hogy menjünk fel, és nézegessünk az égre. Azért eltartott pár percig, míg…

Végre én is részese lehetek ennek az élménynek, és saját véleményt is alkothatok róla, ha már ennyit és ennyi félét hallottam róla a többiektől. Szóval ezek a „művészek” tényleg teljesen már társaság, mint a szokásos német vagy holland felső középosztályból érkező kedélyes, lagymatag, beszabályozott…