Nézzük hát, hogy állok én ekkor, mikor a varázslatos képek láttán rám törnek eme filozofikus gondolatok.

A fővárosban élek, mások önálló, sikeres felnőtt embernek mondanának. Önálló, hiszen saját lakásomban lakom, van munkahelyem (továbbá: egyedülálló is, mert nincs párkapcsolatom). Sikeres, mert szép szakmám van, és kihívásainak eddig meg is feleltem, továbbá intenzív és sokrétű társas életet élek.

Én igen szerencsés és boldog félig-felnőttnek tartom magam. Szerencsés, mert a sors a tenyerén hordoz, ott tartott mindig is: meleg családi fészekből származom, szeretteim és jómagam egészségesek vagyunk (vagy ha épp nem is, eddig sikerrel küzdenek érte), és az élet olyan nehézséggel még nem szembesített, ími megtört volna. Boldog, mert a felsoroltakat magamévá tettem, termőre fordítottam, és így biztos alapot szolgáltat mind a mai napig. A múltra szívesen emlékszem, tömérdek csodás élményt őriz; a jelenben újra és újra érdekes, örömteli dolgok történnek; a jövő sok izgalmat tartogat. Félig-felnőtt vagyok, mert még igencsak támaszkodom arra az egzisztenciális és érzelmi bázisra, amit a születési családom jelent - lássuk be, élvezem tehát a felnőtt lét előnyeit, hátrányaival nemigen szembesülök egyelőre. Pályakezdésem óta ugyanott dolgozom, mert jó a csapat, és mert így kényelmes és biztonságos. Folyton képzésre járok, mert így "kell" - és mert így jó, meg mindig van valami cél, és tanulónak tekinthetem magam, ez nagyon mozgat, kicsit felment, meg panaszkodni is jó miatta olykor. Több baráti társaságom van, sokféle igaz, mély emberi kapcsolatom. Sok szerelem, néhány meghatározó párkapcsolat, több tanulságos futó kaland van mögöttem (na jó, folyamatban is :-), hagyta bennem lenyomatát. Csomó minden érdekel, sokat kipróbáltam, jelenlegi szenvedélyem a tánc, sokat vagyunk együtt boldogságben, küzdelemben, felszabadultan, céltudatosan.

Másfél év előtt járunk, téli szombat este. Ha lenne is ma salsa-buli, lemondok arról a fajta tuti örömforrásról: amikor először megláttam, hogy a tengerésszé, "Deniellé" avanzsált fiú évfolyamtalálkozót szervez, tudtam, hogy ott a helyem.

Az elfogyasztott ital mennyiségével egyre barátságosabbá (elviselhetőbbé? :-) váló romkocsma kedélyes keretét adja a régi ismerős arcokra való lelkes rácsodálkozásnak. Tényleg jó ötlet volt eljönni. Ki-ki magához ragadja a szót, a nagyobb hangúakből dől a sztori, én csemegézek: jól esik hallgatni.

Amúgy is, de a dohányzó helyre félrevonuló férfitársaságban egyedüli csajként különösen remekül mutatok: elememben érzem magam. Amikor Dani először megérint, tudom, hogy tényleg itt van a helyem... Az este hátralévő részében, egyre kevésbé észrevétlenül, már el sem engedjük egymást. A folytatásban ettől a pillanattól mélységesen egyetértünk.