Mostanra mar egesz sok tapasztalatot szereztem a vendegeinkrol,tovabba a masodik turnus fenyeben lathatom az elsot,ugyhogy van mit irnom roluk.
Az elso csapat hollandokbol allt,tobbnyire otvenes-hatvanas parok,nehany ferfi es no jott barataival. Mindannyian nagyon felkeszultek voltak,gumicsizmaikat a lehetosegekhez kepest rendven tartottak a folyoson,hazicipoikkel nem sok koszt csinaltak a hajo tereiben. Reggel csak fel 8 korul kezdtek feltunedezni a szalonban (egy 7 korul kavezo pasas kivetelevel). Kifejezetten szerettek tejet es joghurtot reggelizni muzlivel,4,5-5 nagy doboz joghurt siman elkopott. Piritost nemigen keszitettek (mondjuk eleg lassu a piritonk...),a ketszersult-szeru "knackerbrot" viszont nepszeru portekanak bizonyult. A mogyorovaj is igen kelendo volt,a piros gyumolcsos lekvar szinten - mig a sarga rendre ott arvalkodott. Hasonlokepp tortent a narancsle/multivitamin illetve almale parost tekintve is. Kb. ugyanannyi kavet ittak,mint teat (earl grey). Ahogy teltek a napok,egyre tobbet segitettek az asztalok letakaritasaban: szepen osszeraktak a tanyerjaikat,hogy konnyebben elvihessem azokat. Friss gyumolcsot is eloszeretettel fogyasztottak,tulajdonkeppen egesz nap - plane,ha megpucoltuk nekik :-)
Tul sok alkoholt nem ittak,hangosabbra csak az unnepelyes,utolso elotti esten tartott Captain's Dinner sikeredett. Amugy par ferfi ivott napi 3-4 sort,ket pasas meg ket par egy-ket pohar bort.
'A Vendeg' amugy tenyleg sokmindenben olyan,mint 'A Gyerek': ha pl egyikuk csokit vasarol,megno a valoszinusege,hogy tobben szinten megkivanjak. Vagy: ugyanaz a sajt felszeletelve talalva konnyebben elfogy.
(Elobbinek viszont az a hatranya utobbival szemben, hogy sose mondhatod neki, hogy „csinald meg vegre magadnak, eleg nagy vagy mar hozza!”, vagy hogy „anya most faradt, hagyd beken egy kicsit”, azaz nem vigasztalhatod magad azzal, hogy egyszer majd felno, es lepattinthatod a nyaggatást :-)
Masodik csoportunk sok mindenben kulonbozik az elsotol: a legfeltunobb rogton a rassz, ugyanis jelenlegi utasaink túlnyomó többsége Malajziából, a Fülöp szigetekről, Indonéziából érkezett. Ez az összetétel nem csak nekem szokatlan, de a hajó egész legénysége izgatottan várta a frissülést – még nem járt ilyen csapat az Antiguán. A túravezetők is érdekes keveréket alkotnak: Nazumi japán, Nikita orosz, Morton (az utazásszervező) pedig dán. Szerencsére már elég otthonosan mozgok a reggeliztetésben, úgyhogy inkább jóleső, mint frusztráló izgatottsággal vártam, hogy miben lesz majd más ez a csapat az étkezési szokásokat tekintve. Annyi derült ki este, hogy egyrészt sokan vegetáriánusok, másrészt vannak, akik vallási okokból nem fogyasztanak sertéshúst, és illendő volna miattuk ezeket a termékeket elkülönítve tálalni – ezért arra készültem, hogy két külön hidegtálat állítok majd össze húsokból, illetve erősen betárazok sajtból.
Reggel már 6-kor megjelent a fedélzeten az első csóka egy méretes kamerával – mondjuk érdemes volt, mert tényleg meseszép látv ányt nyújtottak a környező, behavazott hegyek, a sötét ég hátterén, felettük szintén hófehér bodros felhőkkel. A szalon már fél 7-től megélénkült, de 7-kor más határozottan élénk csevegés zaja töltötte be… szerencsére, elvoltak az ismerkedős dumcsizással, nem sürgettek (legalábbis nyíltan nem :-). Szépen megvárták, míg becsöngettem nekik a kolomppal, jelezve a büfé megnyitását.
Joghurtból, tejből és teából kb. feleannyi fogyott, rengeteg kávét isznak. Kenyeret és sajtot ugyanannyit ettek, mint a hollandkák, a felvágottat meg simán pótolni kellett mindkét féléből (ennyit a sok vegáról)… valami rejtélyes okból kifolyólag vajból kb másfélszer annyi kellett, és a majonézes salikat is bevégezték. Már a fél út lement, mire kibökték, hogy ők bizony rizst szeretnének reggelire. Kókusztejjel főzve. Meg tojással sütve… elsőre persze berezeltem, de aztán elkészítettem a kért csemegét, és sikert arattam vele! Mindezt 7:30-kor, mert 09. 08-án kivételesen hajnali 5-kor indult egy kirándulás a partra, és 7-kor már ott kaparta nekem a küszöböt a társaság egyik fele, hogy éhes… szerencsére, előző este erre már felkészültem, illetve mivel horgonyon voltunk, Dani ismét a nekem való segédkezéssel töltötte az őrsége egy részét. Ezúton is hálás köszönet érte :-)
Egyéb téren a vendégekről: szegényeket nem világosították fel előre, hogy szükség lesz nemcsak jó túracipőre, de gumicsizmára is – nélkülözhetetlen ruhadarab ez, mert a motorosból való kiszállásnál muszáj a vízbe lépni. Úgyhogy összedugták a fejüket az okosok, és kitalálták, hogy összeszedik a hajó összes gumicsizmáját (ennek az akciónak az enyém is áldozatul esett persze) – és sikerült pont annyit találni, amennyire szükség volt! Így nem kellett visszafordulnunk a városba csizmát vásárolni…
A következő kifejezetten meglepő újdonság, hogy ezek a népek folyamatosan fényképeznek, és igazán kíváncsiak: megyek fel a hídra például, egyik kezemben a reggelim, a másikban pedig a telóm, mert a gyönyörű látványt kutyafuttában meg szerettem volna örökíteni. A következő pillanatban már egy mosolygó arc néz a kamera mögül: fényképezi, ahogy fényképezek! Óriási :-)
