A tenyeres-talpas cseh „asszonyság” (most lett 29) vízhatlan nadrágjának lendületes suhogása betölti a hajó minden szegletét. Harmadik éve dolgozik itt, és a dolgok és folyamatok jelenlegi rendje a vendéglátás terén kb. mind az ő munkájának gyümölcse. Rendkívül precíz, mindenről határozott és még annál is határozottabban képviselt elképzelése van, mindent képes alaposan megindokolni – és a legtöbbnek még értelme is van… sokszor azért mindez már a túlkontrollálás kategóriába esik. Állandó szavajárása a „rendesen megsúrolni”, minden kis sarkot ismer, ahol megülhet a kosz – és azt is, hogyan érdemes azt onnan kivakargatni. Jól bírja a pörgést a bárban és a konyhában egyaránt. Folyton zsörtölődik, korhol, de sokszor azért nagyobb a füstje, mint a lángja; a kollégákkal és a vendégekkel is hajlamos (önbevallása szerint) kisgyerekekként beszélni, az a biztos, mondja, úgy tuti megértik. Mindenre azonnal rákérdez, mindent rögtön tisztáz, indulatok nélkül, de elkerülhetetlenül. Elismerést ritkán fejez ki, azért egy-egy „danke” kiszalad – mint mondja, sokat kellett gyakorolnia :-) Szóval egyrészt remek mesteremnek bizonyult, ugyanakkor sokszor nagyon bosszant(ott?) az állandó ellenőrzés, és a végeérhetetlennek tűnő, folyton új és új pluszfeladatok osztogatása. Mindezt a kontrolláló alaptermészetén és (túl) professzionális hozzáállásán túl betudtam a kiégés jelének is (ő is egész szezont tol idén, először), meg megfelelési kényszernek – pláne most látom ezt, mert a mostani csoportnál mintha ő is lelazult volna, nem olyan nagyok már az elvárások. Saschával való kapcsolatának viharai is biztos megtépázzák a hangulatát olykor, afféle se-veled-se-nélküled lehet közöttük.